Ha tetszik iratkozzatok fel és komizzatok! xoxo
Műmosoly fel, és
mehetünk! Így megy ez minden nap Rose Balding-nál. Egy 17 éves kamasz lány,
aki csak magán életet szeretne. Aki nem hírnevet, pénzt akar, hanem egy kis
boldogságot. Azt, hogy ne minden körülötte forogjon. Neki nem kell pénz, hogy
boldog legyen. Neki az kell, hogy megértsék, szeressék olyannak amilyen. Nem
akarta ezt az életet. Nem akart híres lenni. Mégis az lett, mert túl jólelkű
volt ahhoz, hogy nemet mondjon. Mert attól félt, ha ezt megteszi, azokat,
akiket szeret, boldogtalanná teszi. Mindig mások érdekeit nézte, sosem a
sajátját. Azt akarta, hogy másnak jó legyen. Nem érdekelte, hogy saját magát
becsapja. Olyan akart lenni, aki mindenkinek megfelel. De a dolgok rossz oldalába nem gondolt bele.
- Rose, kész vagy? – szólt neki édesanyja, Melodie.
- Megyek már! – kiabált vissza a lány. Megint egy újabb
nap. Ismét kamerák, vakuk és TV-sek. Nem szívesen megy, de tudja, hogy szüleit
ez boldoggá teszi.
- Gyönyörű vagy kislányom! – dicsérte meg édesapja, John,
mikor lánya kilépett szobájából.
- Köszönöm! – mondta Rosa és már indultak is.
Lent már várta őket a limuzin, és a türelmetlen sofőr.
Kedvetlenül szállt be annak ajtaján, de ezt próbálta nem mutatni a külvilág
felé.
Gondolom, nem értitek, hogy miért ne lehetne boldog. 17
éves fiatal, egészséges lány, akinek megvan mindene. Pénz, hírnév, díjak-díjak
hátán.
De nézzük csak:
’96 tavaszán született Anglia fővárosában, Londonban. Anyja híres divattervező,
apja jól kereső vállalkozó. Hat éves volt mikor fényképeket kezdett el
készíteni. Mindent, amit csak tudott
lefényképezett és egy kisebb albumba tette őket. Álma lett, hogy ő profi
fényképész lesz. De a szülei ezt nem tartották jó ötletnek. Melodie szavaival
élve, Ebből kislányom nem fogsz megélni!.
Mondta ezt minden alkalommal, mikor lánya festett. Szülei azt akarták, hogy egy
szem lányuk modell legyen. 13 éves volt, mikor úgy döntött, hogy elege van
szülei piszkálódásaiból, és belegyezik abba, hogy modellkedjen Nem érdekelte,
hogy boldogtalan lesz, de ha a szüleit ez boldoggá teszi, miért ne?
Most tartunk ott, hogy ezt a döntést nagyon, de nagyon
megbánta. Nem gondolt a jövőére. Nem gondolt arra, hogy mikor érettebb lesz,
észbe kap, hogy Hoppá, ez nekem nem jó!,
és mást akar majd. Fotózni. […]
- Fordulj egy kicsit jobbra! – utasította a fényképész,
Adam. Délelőtt tíz óra óta áll különféle pózokba. Fordulj így, állj ide, nem így, hanem úgy! Már órák óta ezt
hallgatja. Kívül mosolyog, de belül.. Szomorúság és megbánás. Szomorú, mert nem
azt csinálja, amit szeret. Megbánás, mert nem magára, hanem másra gondolt, és
most itt van.
- Oké, mehetsz! – mondta Adam. Nagy kő esett le a
szívéről, hogy hallotta ezt a mondatot. Elindult az öltözője felé, hogy
átöltözzön. Nem volt nagy különbség a fotós ruha, és azon ruha között, amiben
ide jött. Mind a kettő gyönyörű, és mind a kettőt tehetős emberek veszik fel.
Kilépve a fotóstúdióból a fotósok vették célba. Családja
boldogan mosolyog, míg ő csak lehajtott fejjel siet a limuzinhoz. Mindennap
ugyan ez. Fotósok, média. Szüleit ez nem zavarja, mert büszkék a lányukra. Hisz
ki ne lenne az? Híres modell, akit különböző híres cégek kérnek fel, hogy
pózoljon nekik az új termékeikhez. Esetleg híres fotósok, hogy a legújabb
újságokban szerepeljen, mint London szépe.
Nagyszerű élet. Annak, aki ezt szereti is csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése